KISBALÁZS Bölcsőde

A  VEKOP-6.1.1-21 kódszámú (Bölcsődei férőhelyek kialakítása, bővítése c.) pályázat keretében a Premontrei u. 8. szám alatt egy 6 csoportos 84 férőhelyes bölcsőde építése valósult meg.

Az új intézmény a 2022-es MSZ 24203-7 előírásai alapján készült, egy modern, akadálymentes, energiahatékony épület, jól megközelíthető, a szülők számára gépjármű parkoló, kerékpár-és babakocsi tároló áll rendelkezésre. A tágas gyermekcsoportok mellett sószoba,  mozgásfejlesztő, úgynevezett „Ringató” közösségi tér került kialakításra. A játszóudvar homokozókkal, párakapukkal, letelepített és mobil kültéri játékeszközökkel felszerelt.

Az intézmény nevének eredete:

“Milyen ritka, szép név ez a Balázs!” – mondta 1935 januárja végén József Attila Ottó Gizella betegágya mellett. Ottó Ferenc zeneszerző húga már több hónapja feküdt kórházban. Császármetszéssel szült, utána trombózist, majd tüdő- és mellhártyagyulladást kapott. Egy sikertelen szülést már maga mögött tudó aszszony nem bánta a szobafogságot, mert mindennél nagyobb öröm volt neki Balázs fia érkezése. Látogatója is volt elég, bátyja gyakran barátait is magával vitte. Egy ilyen betegvizit alkalmával adott ihletet József Attilának a pár hónapos Gellér Balázs az Altató megírására.

               A zeneszerző és József Attila ekkor már többé éve ismerték egymást. Ottó Ferenc Gödöllőn nőtt fel, a koronauradalom erdészének fiaként, az 1920-as években Milánóban és Kodály Zoltánnál tanult a pesti Zeneakadémián. A költővel 1931-ben találkoztak először. Az ifjú zeneszerző az egyetemi menzán egy ottfelejtett vékony kiadványt talált: József Attila „Nem én kiáltok” című 1925-ös kötetét. Dalszövegekre vadászva lapozta végig, majd felkereste József Attilát, törzshelyén, a közeli Bucsinszky kávéházban. A találkozásból egy életre szóló barátság lett. A fiatal költő boldogan fogadta a versek megzenésítésén dolgozó Ottót, aki több József Attila vershez is zenét szerzett.

Az „Altató”, a kézirat szerint 1935. február 2-án született. Ottó Ferenc úgy emlékezett, hogy József Attila személyesen neki adta át február 5-én, egy kávéházban, részletesen elemezve is a bölcsődalt. A „kis Balázs” húga, Gellér Zsuzsa viszont később úgy idézte fel, hogy a január végi látogatást követő harmadik napon „a költő és nagybátyám együtt hozták el hozzánk a vers kéziratát. Feri bácsi erősködött, hogy Attila ajánlja neki a verset, ő majd megzenésíti. Hát úgy is lett.” Akárhogyan is történt, a szereplők közül akkor még senki sem tudta, hogy a magyar irodalom egyik legjobban ismert gyermekverse válik belőle. A kéziratot egy ideig Ottó Ferenc őrizte, aki aztán az 1938-as ünnepi Szép Szó emlékszámban jelentette meg, „Ottó Ferinek, szeretettel” ajánlással és a vers megzenésítéséről írt rövid szöveggel.

Az „Altató” kézirata 1964-ben, Ottó Ferenc adományaként a Petőfi Irodalmi Múzeumba került.

A  VEKOP-6.1.1-21 kódszámú (Bölcsődei férőhelyek kialakítása, bővítése c.) pályázat keretében a Premontrei u. 8. szám alatt egy 6 csoportos 84 férőhelyes bölcsőde építése valósult meg.

Az új intézmény a 2022-es MSZ 24203-7 előírásai alapján készült, egy modern, akadálymentes, energiahatékony épület, jól megközelíthető, a szülők számára gépjármű parkoló, kerékpár-és babakocsi tároló áll rendelkezésre. A tágas gyermekcsoportok mellett sószoba,  mozgásfejlesztő, úgynevezett „Ringató” közösségi tér került kialakításra. A játszóudvar homokozókkal, párakapukkal, letelepített és mobil kültéri játékeszközökkel felszerelt.

Az intézmény nevének eredete:

“Milyen ritka, szép név ez a Balázs!” – mondta 1935 januárja végén József Attila Ottó Gizella betegágya mellett. Ottó Ferenc zeneszerző húga már több hónapja feküdt kórházban. Császármetszéssel szült, utána trombózist, majd tüdő- és mellhártyagyulladást kapott. Egy sikertelen szülést már maga mögött tudó aszszony nem bánta a szobafogságot, mert mindennél nagyobb öröm volt neki Balázs fia érkezése. Látogatója is volt elég, bátyja gyakran barátait is magával vitte. Egy ilyen betegvizit alkalmával adott ihletet József Attilának a pár hónapos Gellér Balázs az Altató megírására.

               A zeneszerző és József Attila ekkor már többé éve ismerték egymást. Ottó Ferenc Gödöllőn nőtt fel, a koronauradalom erdészének fiaként, az 1920-as években Milánóban és Kodály Zoltánnál tanult a pesti Zeneakadémián. A költővel 1931-ben találkoztak először. Az ifjú zeneszerző az egyetemi menzán egy ottfelejtett vékony kiadványt talált: József Attila „Nem én kiáltok” című 1925-ös kötetét. Dalszövegekre vadászva lapozta végig, majd felkereste József Attilát, törzshelyén, a közeli Bucsinszky kávéházban. A találkozásból egy életre szóló barátság lett. A fiatal költő boldogan fogadta a versek megzenésítésén dolgozó Ottót, aki több József Attila vershez is zenét szerzett.

Az „Altató”, a kézirat szerint 1935. február 2-án született. Ottó Ferenc úgy emlékezett, hogy József Attila személyesen neki adta át február 5-én, egy kávéházban, részletesen elemezve is a bölcsődalt. A „kis Balázs” húga, Gellér Zsuzsa viszont később úgy idézte fel, hogy a január végi látogatást követő harmadik napon „a költő és nagybátyám együtt hozták el hozzánk a vers kéziratát. Feri bácsi erősködött, hogy Attila ajánlja neki a verset, ő majd megzenésíti. Hát úgy is lett.” Akárhogyan is történt, a szereplők közül akkor még senki sem tudta, hogy a magyar irodalom egyik legjobban ismert gyermekverse válik belőle. A kéziratot egy ideig Ottó Ferenc őrizte, aki aztán az 1938-as ünnepi Szép Szó emlékszámban jelentette meg, „Ottó Ferinek, szeretettel” ajánlással és a vers megzenésítéséről írt rövid szöveggel.

Az „Altató” kézirata 1964-ben, Ottó Ferenc adományaként a Petőfi Irodalmi Múzeumba került.